2018-01-24
Ennek a hőkezelt, szénacél fejű baltának egyedi fémbe maratott mintát készítettünk. Az ábrán egy viking harcos profilja van mindkét oldalon. Ha jobban megnézzük látható rajta még 1-1 holló is a két oldalon, melyek nem egyformák. A skandináv mitológia Hugin és Munin nevű madarit ábrázolják. "Hugin és Munin két fekete holló, Odin, az északi isten segítői. Minden nap hajnalban útra kelnek, hogy körberepülve a földet híreket gyűjtsenek Odinnak. Estére visszaérvén rátelepszenek Odin vállára, és a fülébe suttogják amit megtudtak. Hugin a „gondolkodó”, Munin pedig az „emlékező”. A Munin szó gyökerei az óészaki emlékezet szóig vezethetőek vissza. E hollóknak köszönhetően nevezték később Odint holló-istennek is. Idézet az Edda, Grímnir-énekből: Elme és Emlékezet nap mint nap felderíti a földi tájakat; aggódom, nem tér majd vissza egyszer az Elme, bár Emlékezetért szívem még szorongóbb." /forrás:wikipedia/2018-01-13
Fylgja (követő): Régi időkben a vitéz harcosok kísérőjéül láthatatlan vadállatot sejtettek, mely az illető személyiségéhez idomulva, legtöbbször medve, bika vagy farkas volt. A fylgja, vagyis "követő", egész életén át kíséri az embert, oldalán harcol, ha kell, és együtt hal vele. Mások számára alkalmanként láthatóvá válik, ellenben a kísért személy csak közvetlenül saját halála előtt láthatja meg fylgjáját, noha nagy ritkán álmában is megjelenhet.2018-01-24
Skandináv mitológia szerint a két farkastestvér, Skoll és Hati, kergetik a Napot (Skoll) és a Holdat (Hati), hogy felfalják. Hati jelképezi az utálatot, Skoll az árulást. Úgy tartják, hogy a nap- és holdfogyatkozások alkalmával ők kerülnek vészesen közel a Naphoz, vagy éppen a Holdhoz. A legenda szerint, Ragnarögkkor mindkettőjüknek sikerül utolérni, és bekapni az égitesteket és teljes sötétségbe borítják a világot.2021-09-03
Egy kicsi, könnyű, 0,5 kg-os túrabalta rövid nyéllel. Ha már túra, akkor a Huldrák témájában. A nyélbe életfa motívum és kéregminta van faragva. Puha bőr bandázzsal van ellátva a kényelmes fogásért. Huldrák: “...Ugyancsak erdei lények a nőnemű huldrák, akik szemből ugyan csodaszépek, de a hátuk göcsörtös, akár egy teknő. Feladatuk a természet védelme a veszélyekkel szemben: leginkább a vadászokat közelítik meg, talán azért, hogy megóvják az állatokat és a fákat az emberkéz okozta ártalmaktól. Alakjuk és nevük a déli germán Holde, Hulda nevével hozható rokonságba, aki arrafelé a fák és vizek istennője volt, egyúttal a huldranépnek nevezett hegyi, erdei szellemek úrnője. Izland lakói előtt úgyszintén ismert volt e “rejteknép”(huldufolk), emléküket a nyugat-norvégiai Huldrefossen zuhatag is őrzi. A huldrák akkora varázserővel bírnak, akár a boszorkányok, így aztán nem ajánlatos túlságosan mélyre merészkedni birodalmukba, a sűrű erdőbe. Ha egy vadász megpillantja e lényt, oly szerelmes lesz belé, hogy elfelejt asszonyt, gyermeket, családot: a huldra el is csábíthatja és a ködbe vezetheti, a vadász pedig eltéved, s végül odavész a rengetegben. ...”